---

Mégis a válogatott center, Steinmetz Ádám játszott a legjobban az első negyedben: kétszer is tisztára "dolgozta" magát, ám Szécsi Zoltán mindkétszer jó helyen taposta a vizet. Az ifjabbik Steinmetznek köszönhető csapata vezető gólja is, hiszen büntetőt harcolt ki Katonás Gergő ellenében, bátyja, Barnabás pedig a jobb sarkot választotta az ötméteresnél. A gyors egyenlítés Létay Krisztián nevéhez fűződött, bal kezét még sokáig nem tudták kiismerni a vendégek. Példáját követték a vetélytárs fiataljai, így történhetett meg, hogy 0–1 után öt (!), bal kézzel elindított bomba kötött ki a kapukban. Említett akciója után Létay vállalt még kettőt előnyben, míg piros-kék részről Heinrich Dávid és Kállay Márk aktivizálta magát rosszkéz-oldalról. Így alakult 3–3-ra az állás, ám a szünet előtt 13 másodperccel még Weszelovszky László mattolta Nagy Viktort ötméteresből. Hazai oldalon is javult a centerjáték, Ferkó két alkalommal állíttatta ki magáról Steinmetz Barnabást, aki a 12. perctől két hibával játszott.

A harmadik felvonásban érdekes szituáció révén jutott immár kétgólos előnyhöz a Ferencváros. Egy lefülelt ejtést követően Szécsit támadta Varga Dániel, ám a kapus így is indítani tudott. De nem elégedett meg ennyivel, rutinosan akadályozta Vargát a viszszaúszásban, így méretes létszámfölény alakult ki a túloldalon – Weszelovszky be is vágta a labdát a rövid sarokba. Létayra ekkor már árgus szemekkel figyeltek a piros-kékek, Steinmetz Barnabás pedig a bal oldalon bosszantotta a házigazdát: még ebben a játékrészben fórból, az utolsóban pedig akcióból leckéztette meg a lankadó Fradi-védelmet (5–5). A hajrában Steinmetz Ádám megmutatta, hogy néz ki az erőtől duzzadó centerjáték, három akciógóllal tette magasra a mércét. A Steinmetz-gólok sorjázása közepette Katonás szabaddobásból és büntetőből volt eredményes, az utóbbi lehetőséget az időmérő hibája adta meg a zöld-fehéreknek.

Történt, hogy 13 másodperccel a lefújás előtt Steinmetz Ádám keze szabaddobásra lendült, ám meglepetésre (ilyenkor ugyanis holtidő van) beledudáltak a lövésbe, jelezvén, letelt a támadóidő. A Szécsi kezéről kipattanó labda után kornert kellett volna ítélni, mégis a Ferencváros támadott, ennek révén ítéltek büntetőt. Egygólos különbségnél egyértelműen a zsűrit és a bírókat lehetett volna okolni az egyenlítésért, jogosan reklamáltak a találkozó után a Vasas vezetői. Még abban is igazuk volt, hogy holtverseny esetén, az alapszakasz végén akár ennek az egy gólnak is rendkívüli jelentősége lehet. A fradisták foghatták a fejüket, hiszen 5–3-as vezetésük után összeállt a Vasas védekezése, a Steinmetz fivérek pedig testvéri összefogással fosztották meg a házigazdát a pont(ok)tól.

Mestermérleg
Bíró Attila: – Néhány egyéni hiba döntött a végén, olyan akciógólokat kaptunk, amilyeneket nem szoktunk. Öt három után a döntetlennel sem lennék elégedett, de az egyéni párharcokból a hajrában Steinmetz Ádám került ki győztesen.
Földi László: – Úgy terveztük, ezt a mérkőzést a végén lehet megnyerni. Tudtuk, hogy jó a Fradi, Szécsi is remekül védett a mérkőzésen. Egy apró megjegyzés: nem tudom, holtidőben mehet-e az óra…