Ahogy minden tétmérkőzést megelőző utolsó edzésen, Biros Péter ezúttal sem szállt vízbe szombat délelőtt. E szokását nem babona, nem valamiféle tudományos motívum magyarázza, az évek során egyszerűen így alakult. Molnár Tamás is hű maradt a hagyományokhoz, no meg az ígéretéhez: az óévi utolsó és az újévi első tétmeccse között megnövesztett szakállát leborotválta, így megszokott arcát mutatta – már ami a külső jegyeket illeti.

Ugyanezt vártuk a Dominótól is. Vagyis határozott, kegyelmet nem ismerő, a szépségre is törekvő pólót, amelynek nem lehet más az eredménye, mint a győzelem. Egy biztos, a piros-fehérek még sohasem kaptak ki a Spandautól, legutóbb – ha nem számítjuk a 2004-es Bahlen-kupát – a 2003-as Bajnokok Ligája elődöntőjében, Genovában verték meg a német elitalakulatot. És ha már megemlítettük azt a mecscset, akkor Molnár három, Biros két gólt szerzett.

Az első negyed három találatából ketten egyet-egyet vállaltak, ám a rajtot a hazaiak kapták el jobban. Erik Bukowski rövid sarokba "guruló" labdája és Marco Savic (ő honosított szerb) átlövése után 2–0-ra vezetett a Spandau. A Honvéddal haragot tartottak a kapufák, ebben a negyedben Kiss Gergely, Fodor Rajmund és Hárai Balázs bosszankodott egy-egy sikertelen kísérlet után. Benedek Tibor is a bal oszlopot találta el, de esetében befelé pattant a labda. Ám nem sokáig örülhetett a csapatkapitány, tudniillik öt és fél perc elteltével már két hibával állt, ami alaposan megnehezítette a magyar bajnok dolgát.

A második negyed kezdete előtt Biros egyenlített, s egyúttal átvette a vezér szerepét a folytatásra. Marco Politze fórban elért találatára válaszolt emberelőnyben, majd többszöri lóba után tolt ki Alexander Tchigirrel, azaz klasszikus mesterhármast ért el. Nem mellékesen először jutott előnyhöz a Honvéd. Benedeket két kiállítása miatt ekkor a padon pihentette Kovács István, a helyére Kiss húzódott ki, míg Biros a bal oldalról átment Kiss üresen maradó helyére. Szép lassan megindult a szekér, az alaphangot Gergely István földöntúli bravúrja adta meg (Schlotterbeck ziccerét hatástalanította), a támadásból pedig Kiss passzából lőtt szép gólt Hárai (4–6). Egy jó blokkal hátrányt védekezett ki a Domino, de nem sikerült háromgólosra növelnie a különbséget, az pedig kifejezetten bosszantó volt, hogy Savic a félidőt megelőző utolsó tizedmásodpercben köszönt be. Labdája a lécről vágódott – Mario Brguljan szerint – a gólvonal mögé. A magyar kispad másképpen vélekedett.

Nem tudni, ez vagy a gyorsan beszedett két hiba mozgósította-e az energiákat Benedekben, mindenesetre a finom csuklójú jobbszélső két remekbe szabott lövéssel alakította 5–8-ra az állást. Az első közülük hatperces gólszünetet szakított meg.

Az utolsó negyedben következhetett a gála, a Domino pólósai kifejezetten élvezték a játékot. Savic sikeres ötméterese után (Gergelyt kiállították, a kapuba álló Biros két kézzel hárított, ezért járt büntető) Biros, Kiss, Paján Viktor és Hárai szállította az újabb, ráadásul látványosabbnál látványosabb gólokat. Peter Röhle a kapusát is lecserélte, a vége pedig 13–7 – azaz kiütés a javából!

Mestermérleg
Peter Röhle: – A Honvéd rendkívül érett, komplett csapat, a második félidőben nem tudtuk ellensúlyozni a tudását.
Kovács István: – Az elején még bírták erővel a németek, később sokat jelentett, hogy a második félidőt már előnnyel várhattuk. A harmadik negyedtől gyakran fordulhattunk le, ami meghozta a gyümölcsét. Nagyon örülök a fölényes győzelemnek, ezért jöttünk Berlinbe.