A bírósztrájkban részt vevô 22 játékvezetô közül hat már májusban kifarolt a szekértáborból, nekik gyorsan megbocsátott a szövetség. A maradék 16 közül további öt még idejében, 11 pedig túlságosan késôn visszakozott, így az elôbbiek kizárólag utánpótlásszintû vagy alacsonyabb osztályú meccseken fújhatnak, utóbbiak viszont egyáltalán nem mûködhetnek közre bajnoki találkozókon. Azért nem írjuk, hogy hiányoznak a keretbôl, mert az MVLSZ vezetôtestülete még a nyáron módosította az ide vonatkozó szabályt, és úgy határozott, hogy nincs határ (azaz keret), 0–100 éves korig bárkit küldhetnek mérkôzésre, akinek van játékvezetôi vizsgája. Miután elvi kérdésként kezelték a „bûnösök” elmeszelését, a hirtelenében keletkezô jelentékeny ûrt csak a korhatárt régen túllépô, illetve teljesen zöldfülû kollégákkal vagy a klubokban és a szövetségben edzôként dolgozó szakemberekkel töltötték ki. Persze a szövetség büszkén hangoztatta, hogy lám, minden meccset megrendeztek (megjegyzés: a legutóbbi rangadók egyikén sem voltak gólbírók!), s lám, az eltiltottak nélkül is van élet – ám ez gyönge lábakon álló magyarázat. A gyanú árnyéka ugyanis óhatatlanul rávetôdik arra a játékvezetôre, aki nem feltétlenül szándékosan, de (akár döntô módon) hibázik, és klubnál edzôsködik… Aki pedig évek óta nem fújta a sípot vagy éppen alig egynéhány (utánpótlás-) találkozó áll a háta mögött, nem tud olyan szinten mérkôzést vezetni, mint aki évek óta folyamatosan gyakorolja a hivatását. Kivételek persze akadhatnak, de általában nem normális a kialakult helyzet – amely megváltozni látszik, ugyanis a háttérben tárgyalások kezdôdtek Martin György MVLSZ-elnök és a játékvezetôk delegáltjai között.

„A játékvezetôk, a versenybírók és az ellenôrök testületének elnöke, Pázmányi Gábor, valamint a férfiliga vezetôje, Tóth Sándor javasolta, hogy térjenek vissza a játékvezetôk – mondta Martin György. – Szûk vezetôi körben egyeztettem, kialakítottunk egy álláspontot, hétfôn ennek szellemében tárgyaltam a bírók képviselôivel. Vagyis: ha a játékvezetôk a nyilvánosság elôtt kijelentik, hogy rossz döntést hoztak, amikor visszaléptek a bíráskodástól a bajnoki döntô második meccse elôtt, akkor a JVET levélben fogja kérni az elnökséget, hogy a február kilencediki ülésén tûzze napirendre az ügyet.”
A klubok ha nem is nyilvánosan, de egyre többet morogtak a gyakran gyenge játékvezetés miatt, éppen ezért megkérdeztük Martin Györgyöt – aki maga is magas szinten fújta a sípot –, mi a véleménye a bírókról. „Szerintem baromi jók” – mondta határozottan az elnök.

A félreállítottak között találjuk Kiszelly Gábort, aki Athénban a nôi fináléban, a montreali világbajnokságon pedig a férfiak bronzpárharcán mûködött közre. „Székely Zoltán kollégámmal vettünk részt a hétfôi megbeszélésen – mondta Kiszelly. – Noha csak csütörtökön döntünk, személyes véleményem, hogy a Martin György által feltételként szabott nyilvános levelet megírjuk, mert így pont kerülhet az ügy végére. Jólesett, hogy a csapatokat tömörítô liga is kezdeményezte a visszatérésünket, már csak ezért is helyes döntés lenne, ha teljesítjük az elnökség kérését.”
A jelen állás szerint reped a jégfal, a tûz közelében állók szerint szinte biztos, hogy 16 személlyel bôvül az a lista, amelybôl a versenybíróság válogathat a bajnoki fordulók elôtt.