– A BOM-mal a megalakulása óta kapcsolatban vagyunk, hiszen Benedek Tibor tagja a felügyelôbizottságnak – mondta Kemény Dénes. – De ettôl függetlenül sem kellett minket kapacitálni, hogy álljunk a mozgalom mellé, hiszen aki egyszer már átélte a játékok semmihez sem hasonlító hangulatát, ráadásul sikeres volt, annak az elkötelezettsége magától értetôdik. Márpedig mi kétszer is megkönnyeztettük a nemzetet azzal, hogy a záróünnepségek elôtt eljátszották nekünk a Himnuszt. Jellemzô a vízilabda-válogatottat körülvevô hangulatra, hogy az emberek a gyôzelmeink kapcsán nem azt mondják, „nyertek”, hanem arról beszélnek, hogy „nyertünk”.

– Egy sikercsapattal persze nem nehéz azonosulni.
– Ez igaz, ám egyúttal óriási felelôsség is. Az olimpia mifelénk fontosabb ügy, több egyszerû sporteseménynél. S már a gondolat is lelkesítô, hogy egyszer majd Budapest legyen a játékok házigazdája.

– Az ország legnépszerûbb sportolói közé tartozó vízilabdázók csatlakozásának üzenetértéke van. De kaphatnak-e érdemibb szerepet annál, mint hogy bokréták legyenek a kalapon?
– Konkrét feladatokról még nem beszéltünk; az biztos, hogy a létesítmények tervezésében nem sok hasznunkat vennék… Ám ha lobbidelegáció utazik mondjuk Olaszországba, abba érdemes Kásás Tamást vagy éppen Benedek Tibort meghívni, hiszen remek kapcsolataik vannak Itáliában, mindketten népszerûek arrafelé. Márpedig a lobbizás éppen olyan fontos része az elôkészületeknek, mint az impozáns makettek elkészítése. S ha már a létesítményeknél tartunk: ha más szempontok nem is léteznének, önös érdekbôl is az olimpia mellé állnánk.

– Miért?
– Önmagában a pályázat beadása is javíthat a nem éppen rózsás feltételrendszeren. A vizessportok központja például a mai napig nem készült el a fôvárosban, noha az elsô olimpiai bajnoki címünket követôen kormányzati ígéret hangzott el, amelyet a következô kabinet is megerôsített. Nem állítom, hogy a politikusok nem gondolták komolyan, amit mondtak, de a centrumra ez idáig nem jutott pénz. Az úszó Európa-bajnokság kapcsán is már meglévô létesítmény bôvül, ami öröm, ám Dél-Budának ettôl még szüksége lenne egy uszodára. Hogy például Érdrôl ne kelljen a Komjádiba hordani a gyereket, ha pólózni akar.

– Azért az érdemi építkezések aligha kezdôdnének el a hivatalos NOB-döntés elôtt. S gondoljon bele: már a sorozatos útfelbontások is megbénítják a fôváros életét, idegbeteggé teszik az autósokat…
– Válasszuk ketté a történetet: a közelmúltban Új-Zélandon meg Ausztráliában jártam, és Sydneyben újra eljutottam az olimpiai uszodába, ahol az aranyérmet nyertük. A létesítményben állandó a telt ház, egymást váltják az úszók, mûugrók és a pólósok, akik számunkra álomszerûnek tûnô körülmények között edzenek. S ez igaz tágabb értelemben is: az új létesítmények fontos elemei az ausztrál sport látványos fejlôdésének. Ami az átlagembereket illeti, biztosan vannak fenntartásaik, aggodalmaik, de ha sikerül elfogadtatni a fôvárosi polgárokkal, hogy az olimpia robbanásszerû fejlôdést hozhat Budapest életében, akkor az építkezésekkel óhatatlanul együtt járó kényelmetlenségeket is könnyebben tudomásul veszik.

– Azért nem csak a városlakóknak vannak fenntartásaik…
– A szakma kezdeti szkepticizmusát megértem. Ezért volt fontos, hogy a múlt pénteken a BOM elnöke, Szalay-Berzeviczy Attila találkozott a MOB elnökségének tagjaival. Ezen a beszélgetésen sok kérdésre válasz született. Egyértelmûvé vált: nincs kiszorítósdi, a civil mozgalom tagjainak fejében meg sem fordult, hogy megkérdôjelezzék az olimpiai bizottság helyét, szerepét, jogosítványait. Partneri együttmûködést kínálnak a MOB-nak. No és olyan gazdasági erôt, amely nem remélt pluszforrást jelent a magyar sport számára. Hátteret az újabb sikerekhez. Mert lobbizás ide vagy oda: mi a legtöbbet azzal segíthetünk az ügynek, ha továbbra is sikeresek vagyunk. E tekintetben pedig nekünk, vízilabdázóknak is van egy adósságunk.

– Éspedig?
– Júniusban Budapest lesz a Világkupa házigazdája – márpedig öt éve, a margitszigeti Eb-n nem tudtuk eljátszatni a Himnuszt az eredményhirdetésnél. Egy újabb arany és a sikeres rendezés jó ajánlólevél lehet az olimpiához is.

– Ha vadászat után leül borozni a barátaival, és ôk megkérdezik, „…Dénes, tényleg hiszel abban, hogy Budapestre hozható az olimpia”, mit felel nekik?
– Botorság lenne meg sem próbálni elnyerni a rendezést. A 2016-os játékot nehéz lesz megszerezni, mert London után aligha európai város lesz a befutó. Ám ha az angol fôváros ellenében vesztes Párizs és Madrid nem 2020-ban óhajt vigasztalódni, no meg a NOB döntéshozói is úgy döntenek, hogy Közép-Európának adják a játékokat, akkor Bécs, vagy Prága jelentkezése esetén is legalább nyolcvanszázalékos esélyünk lesz a gyôzelemre.