"Gyuri kérdezte, hogy miért szorítom úgy a vállát. Akkor mondtam neki, hogy lényegében nem tudom, mi folyik most körülöttem, és azt sem látom, merre megyünk!"

Gábort Budapesten, telefonon sikerült ma délután elérni.

A kivizsgálás eredményei megerősítették az Egerben diagnosztizáltakat, bár még van esély rá, hogy elkerülje a műtétet. Holnap, kedden mindenesetre várják Gábort a műtőben!

„Az utolsó pillanatok? Már nem sok volt hátra a harmadik negyedből, támadtak az olaszok. Én a középső (Barac) és a tőle egyel jobbra levő (Csirics) emberük között váltottam. Csirics kapta a labdát, majd passzolt, amikor mögéértem. Nem volt semmi kemény testi kontaktus, a kezem elől volt a vállán, a szokásos felállás. Ő, ahogy eldobta a labdát azzal a mozdulattal fordult és ütött a víz fölött. Utána már nem sokra emlékszem.

Valahogy kihoztak a medencéből, ott ültem a fal mellett a kispadunk közelében. Az utolsó negyedben történteket, a végeredményt a többiek mondták el. Azt is, hogy a bírók semmit sem láttak. Amikor átmentünk a zsűrihez, Gyuri kérdezte, hogy miért szorítom úgy a vállát. Akkor mondtam neki, hogy lényegében nem tudom, mi folyik most körülöttem, és azt sem látom, merre megyünk!

Az egri kórházban a röntgen először azt mutatta ki, hogy csak az orrom tört el. Utána a CT-vel már látták, hogy az arccsontom több helyen is betört, valószínűleg műteni kell. Másnap reggel, amikor a tükörbe néztem, olyan voltam, mint Michalczewski, amikor kiütötték! Nem elég, hogy fáj, még aludni sem lehet tőle.

Ma feljöttünk Budapestre, a Mária utcai klinikára. Úgy tűnik a szememmel nem lesz baj. Új CT felvételeket készítettek és a kivizsgálás után abban maradtunk, hogy holnap – kedden - fél 9-kor újra találkozunk a műtőben. Azt mondták az orvosok, hogy ott dől el: műtenek vagy sem. Én mindenesetre úgy készülök, hogy igen. Mesélték, hogy milyen sokan írtak a Fórumba, jobbulást kívánva nekem. Nagyon sok sms-t, telefonhívást is kaptam! Köszönöm mindenkinek, aki aggódik értem!”