Az eset pikantériája, hogy a LEN központjában anélkül hozták meg, a nevetségesen kismértékű büntetést jelentő döntést, hogy az egriek érveit meghallgatták volna. Pedig minden bizonnyal Rómába is eljutott a híre annak, hogy a Brendon-Fenstherm-ZF-Eger ügyvezetője, Dr. Halmos R. Péter, az olasz fővárosba igyekszik. Az esettel kapcsolatban Szakadáti László, a LEN magyar igazgatója azt nyilatkozta.
"A bizottság nem nézte meg a filmet, mert a tegnapi döntéshozatalig nem kapott semmiféle képi anyagot. Hangsúlyozni szeretném azonban: videofelvétel alapján amúgy sem dönt a LEN.”
Esetleg, ha javasolhatnánk, legközelebb a döntnökök várjanak két napot, mert – és ebben mindenki biztos lehet – lesz legközelebb. Lesz, mivel az eset tanúsága szerint, bármikor és bárhol ki lehet ütni egy játékost, olyan módon is, ami az utcán kivitelezve, kétéves börtönbüntetést vonhat maga után. Magyarországon a vízilabda megbecsült sportág, a legnagyobb sportolóink közül számosan a lenyűgöző pólós műhelyekből kerültek ki, de kíváncsi lennék, hány szülő érzi úgy, látva és hallva az egri játékossal történteket, hogy inkább egy másik sportágat választ, ahol nem hagyják, hogy a játék közben agyonverjék a fiát.
Azonban Rómában, s meg néhány helyen, ahol a döntéseket befolyásolni lehetne, ez semmit sem jelent. Nem jelent semmit, hogy a vízilabda vészesen eldurvult, hogy a játékvezetők egy része – tisztelet a kivételeknek, mert azért vannak jó bírók - csak azt veszi észre, amit akar és egyre több olyan meccset látni, amelynek eredménye nem a medencében, hanem a sípok ritmusa szerint alakul ki. Ez a döntés azonban tovább javíthatja a játékvezetők „ritmusérzékét”. Persze, mondhatják most sokan, a vízilabda mindig ilyen volt. Egyik legnagyobb edzőnk kedvenc mondása, hogy legalább 4-5 góllal jobbnak kell lenni az ellenfélnél, akkor biztos, hogy győzni fogunk. Miközben azonban a vízilabdában a változatlanság az úr, minden, hasonló helyzetben lévő sportág, komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a befolyásolhatóság lehetőségét csökkentse. Sorolhatnánk a példákat, az amatőr ökölvívástól, a tornáig. Azt is felemlíthetnénk, hogy hosszú huzavona után az atlétika – amely a világ első számú sportjainak egyike – is beadta derekát, elfogadta a televíziós felvételeket bizonyítékként.
Mindez a vízilabdában nem számít. Döntések születnek arról, hogy használjon-e a játékvezető zászlót vagy sem, melyik edző állhat fel a kispadról, milyen színű legyen a labda, és még sorolhatnánk. Ezen mérföldkőszerű döntések közben azonban a televízióban alig-alig eladható a sportág – a kézilabda, pl. háromszoros nézettségeket produkál egy szimpla bajnoki meccsen -, játékosok sora sérül meg a hazai és nemzetközi mérkőzéseken és egyes csapatok „verőlegényeket” játszatnak, akik majd „kiveszik” a meccsből az ellenfél egyik legjobbját. Kár, hogy nem lehet ennek a folyamatnak gátat szabni. Amennyiben most, az egyébként többszörösen visszaeső Csiricset, a LEN elmeszelte volna fél évre, lehet, hogy kevesebb lenne az ütésre lendülő kéz. Így azonban…
Az igazán érdekes fordulat azonban az lehet, ha a rendőrség – a kórház feljelentése alapján kötelezően folytatott vizsgálatot követően –az ügyet vádemelési javaslattal átadja az ügyészségnek. Vajon akkor milyen lesz, a Csirics által emlegetett, szerb-magyar viszony? Nem utazik Magyarországra a szerb válogatottal a Brescia légiósa, mert ahogy belépne a határon három napra vizsgálati fogságba kellene vonulnia? Lehet, de az is elképzelhető, hogy legközelebb döntetlen állásnál, a magyar válogatott éppen aktuális legjobbját intézi egy világesemény döntőjében, mondván „ezt azért kapod, mert miattatok tiltottak el két meccsre a LEN-kupában”. Miért ne? Csirics akár azt is hiheti, hogy igaza van, hiszen egyelőre senki sem szab gátat a sportágban felerősödő durvaságnak és játékvezetői „elnézéseknek”. Amely – lényeg a lényeg -Rómában két meccset ér.
 
Mezei Dániel