Az elmúlt esztendőben a szerbek mindent megnyertek, ami csak megnyerhető vízilabdában, az idény valamennyi nagy tornáján ők végeztek az élen. Egyesek szerint az ifiknél és a junioroknál elért sikereik a magyar póló alkonyát jelenthetik, Kemény Dénes viszont úgy véli, nincs ok pánikra. „Az elmúlt két szezonban öt aranyéremből négy a miénk lett, ez aligha rossz mérleg – így a kapitány. – Ami pedig az utánpótlást illeti, a tornagyőzelmek nem jelentenek biztosítékot a jövőre, fontosabb, hogy a fiatalok közül hány játékos lesz később meghatározó a felnőtteknél. Itt sem állunk rosszul, hiszen Sydney, az első közös olimpiai bajnoki címünk óta Madaras Norbi, Steinmetz Ádám, Szívós Marci és Varga Dani beépült a csapatba.”

A mostani közös gyakorlásnak tehát nincs olyan rejtett célja, hogy a mieink ellessék a szerbek titkait, már csak azért sem, mert a világelsőség ellenére titkokról szó sincs. „Nyilván igyekszünk majd elrejteni egymás elől a lényeget – folytatja Kemény –, ám a bőrünkből nem bújhatunk ki. Mi még úgy-ahogy visszafoghatjuk magunkat, hiszen nálunk fontos az improvizáció, ők viszont a fegyelmezettségre építenek, a stabilitásból nehéz úgy visszavenni, hogy hatásos maradjon a gyakorlás.”

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne mit tanulnunk a szerbektől. „A sikereik mögött irigylésre méltó háttér áll – hangsúlyozza Kemény Ferenc utánpótlás-igazgató. – Náluk az úszósport nem tényező, az uszodák csak a pólót szolgálják. A gyerekeknek mindig van helyük az edzésre, míg nálunk, ha mondjuk, Budapesten bedobok két gyereket a vízbe, biztosan két másikra esik rá. Hiába jönnének pólózni a srácok, kevesebben próbálkozhatnak, mint szeretnének. Aztán… A válogatottak klubként működnek, a csapatok csak a meccsekre kapják meg a játékosaikat, akik naponta kétszer edzenek, iskolába is aszerint járnak, ahogy a felkészülés megengedi.”

Molnár Tamás sem von le messzemenő következtetéseket a szerb sikerekből. „Győzelmeik azt bizonyítják, hogy a kevesebb néha több – állítja a center. – Képzettek, erősek, fegyelmezettek a szerbek, ez hatásos ellenünk akkor, amikor képtelenek vagyunk úgy pólózni, ahogy tudunk. Ez történt tavaly, a montreali világbajnoki döntőben is. Mi hibáztunk a kritikus pillanatokban, ők hozták a megbízható formájukat, ez egygólos különbséget jelentett. Az viszont biztos, hogy ellenük a megszokottnál több energia kell a győzelemhez, mert az átlagosnál kevesebbet hibáznak, és roppant elszántak. A köztünk lévő különbség banális: ők szerbek, mi magyarok vagyunk. Más iskola, más kultúra, mindig az dönt, melyikünk tud többet elővezetni a sajátjából.”
A világklasszis centernek a szó szoros értelmében rendre meg kell verekednie a szerbek ellen azért, hogy helyzetbe kerüljön, de nem csinál belőle nagy ügyet. „A póló brusztos sport, ha többet kapok, többet is adok. Ilyen egyszerű.”